YOUR BODY... MAGNIFICENT!
Mit válaszolsz, mikor megkérdezik, hogy hogyan érzed magad a bőrödben? Nem vagy megelégedve magaddal. Nem szereted magad. Ugye? Jól sejtettem, igaz?
DE, nem fejezted be a mondatot.
Nem fejezzük be a mondatot, soha... Mert mi magunk sem tudjuk az okát. Miért nem szeretjük a testünket? Miért nem fogadjuk el a testünket? Miért nem fogadjuk el magunkat? Miért nem...?
Te sem tudnál rá válaszolni. Mert nem ismered magad eléggé, hogy erre válaszolj. Nem vetted észre még az értékeidet, jól beszélek? Na idefigyelj, Kicsilány, aki a képernyő mögül olvas engem.
Kövess engem!
ÁLLJ FEL, ÉS MENJ A TÜKÖRHÖZ! A KÖVETKEZŐKET TEDD...
- Nézz magadra... Nézz az arcodra... Nézd a gyönyörű hajad, mennyire szép, mennyire egyedi, mennyire szép a színe... Ugye milyen szép?
- Nézz a bőrödre... Ugye milyen szép? Van egy-két pattanásod? Esetleg több? Rosszul vagy tőlük? Ne a bőrödtől legyél rosszul, hanem a rajta elhelyezkedő kis szörnyektől! Ugye milyen kis mocskok...? Befoglalják az arcunkat, és azt hiszik, hogy hagyjuk magunkat? De nem, nem hagyjuk magunkat! Nem adjuk oda a szép arcunkat holmi kis szörnyeknek! Megvédjük az arcunkat tőlük, nem adjuk nekik, nem adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy nyerjenek! Mérgesen nézel a tükörképedre, igaz? Nézz is úgy! Legyél dühös, mert engedtél! Ugye ezek után nem követed el ezt a hibát?
- Nézz a szemöldöködre... Ugye milyen szép? Szép az alakja, nem mindennapi ugye? Lehetne szebb, úgy gondolod? Ugyanolyan akarsz lenni, mint a többiek, tudom én! Ápold, hogy ez a szép alak megmaradjon, ne változtasd!
- Nézz a szemedre... Ugye milyen szép a színe? Nem? NEM?! MIRŐL BESZÉLSZ, TE LÁNY? Kinek a képére tévedt a tekinteted? Teljességgel meg vagyok bizonyosodva arról, hogy nem magadat nézed! Nem szép a színe, igaz? Nem szép, bizony! Csak nem harcolni készülsz ellenem, Kicsilány? TEDD IS AZT! HARCOLJ A NEGATÍV KRITIKA ELLEN, BIZONYÍTSD, HOGY NINCS IGAZAM! Ugye, hogy már nem is olyan csúnya a szemed színe?
- Nem túl nagy a szempillád? És ez kit izgat? Téged? Miért? Tedd fel magadban ezt a kérdést, akár tízezerszer is... Adj EGY értelmes okot, hogy miért baj. Nem tudsz, igaz? Mert te magad sem akarod, hogy nagy legyen. Úgy tökéletes, ahogy van!
- Nézz a szemed alá... Van ott egy-két karika? Nem aludtál eleget? Esetleg örökölted? Hidd el, nem a karikák fogják elvenni az összképed tökéletességét! A karikákat meg lehet szokni, egyáltalán nem láthatóak, nem zavarnak, nem leszel másabb. Akkor mi is a gond velük kapcsolatban?
- Nézz az orrodra... Nem jó a formája? Kicsilány, Nézz már magadra! Nehogy már pont az orrodra legyél ideges! Kapsz rajta levegőt? Lélegzel? Nem jó a formája... Mindig ezt hajtogatod magadnak. Hagyd abba! Ezt te magad sem hiszed el. Mit számít a forma, ugyan már!
- Nézz az ajkaidra... Túl kicsik? Túl nagyok? Vegyél levegőt, s közben pillants a szádra... Fújd ki lassan a benntartott levegőt...! Szép lassan... Lélegzel... Levegőt veszel... Élsz... Hidd el, nem a szádba fognak beleszeretni. Lehet kicsi, lehet nagy, hidd el... Mindenkinek lehetnek csábítóak az ajkai, és egyszerre szépek. Nem hiszed el? Kicsilány, ha rám hallgatsz, inkább olvasol tovább, és nem vitatkozol!
- Nézz az álladra... Pufi? Kit érdekel, ezen mindig javíthatsz? Valamint tapasztalattal mondom, hogy a picit pufibb áll nagyon aranyos! Nem szégyenled ezek után, ugye?
Térj vissza nyugvóhelyedre, és ne foglalkozz jelentéktelen problémákkal, Kicsilány! Hidd el, nem dől össze a világ, ha nem vagy halálig sminkelve! ;)
Gyönyörű vagy, Kicsilány, nagyon szép az arcod! Ezekkel a gondolatokkal együtt teljen jól a napod!
Xxxx, CN
